POSLEDNJI EVROPSKI KRALJEVI RATNICI

NOVA EPIZODA SVAKE SREDE U 21.00H

Fattyú Vilmos – Normandia hercege

Fattyú Vilmos

I. Róbert normandiai herceg (kb. 1000-1035) váratlanul meghalt a Szent Sír-templomhoz vezető zarándoklatáról való visszaúton. Eme zarándoklatra a legendák szerint azért indult el, hogy könnyítsen a lelkiismeretén. Az a szóbeszéd járta, hogy köze volt a fivére, III. Richárd herceg halálához, aki kevesebb mint egy évig volt uralmon, mielőtt meghalt, posztját pedig Róbert örökölte meg. Mielőtt elindult volna a veszélyekkel teli zarándokútra, Róbert fiatalkorú fiát jelölte meg a trón örököseként.

Vilmos (kb. 1028-1087) fattyúként született. Akkoriban ez nem volt kirívó esemény, és senkit sem botránkoztatott meg különösebben. A későbbi király anyja, Herleva a legendák szerint vagy egy sírásó vagy szűcs lánya volt.

Arról nincsenek feljegyzéseink, hogy ismerkedett meg Róbert Herlevával, mint ahogy arról sem, hogy kapcsolatuk hová vezetett. Róbert herceg halálát követően Herleva hozzáment a conteville-i Herluin lovaghoz. Vilmos egyáltalán nem szégyenkezett alacsony sorból való származása miatt, és jó viszonyt ápolt rokonaival. Némelyüket még támogatásban is részesítette, melyre Normandia hercegeként lehetősége is nyílt. Ugyanakkor a későbbi király gyűlölte, ha fattyúnak hívják, és nem egyszer bűntette meg az őt kinevetőket azzal, hogy levágta lábaikat és kezeiket.

Káosz a hercegségben

Vilmos mindössze nyolc éves volt, mikor az apja, Róbert herceg meghalt. Még túl fiatal volt ahhoz, hogy felügyelet nélkül uralkodhasson. Különböző tanácsadók intézkedtek a nevében, de nehéz döntésekkel egyikőjük sem volt képes megbirkózni. A hercegek szövetkeztek egymással, nem követték a parancsot, és Vilmos megkérdezése nélkül fogtak kastélyépítésbe, mellyel függetlenedésüket kívánták megerősíteni. Normandián káosz és anarchia lett úrrá.

Vilmos 1042-ben vagy 1044-ben saját kézbe vette az irányítást. Pontosan nem tudjuk, hogy ez mikor és hogyan történt, de nem elég, hogy folytonos lázadásokkal volt kénytelen megbirkózni, még kívülről érkező bajokkal is szembesülnie kellett. A legkomolyabb lázadásra 1047-ben került sor, mikor a hercegség nyugati, legkevésbé frankofón régiója függetlenedni akart. Az ottani bárók összefogtak, és azt tervezték, hogy megölik az ifjú herceget. Vilmos csodával határos módon életben maradt, és a francia király segítségével caen-i csatában legyőzte a lázadókat.

A rend bevezetése

Vilmos befolyása folyamatosan nőtt, és a hercegségben lassan, de biztosan helyreállt a rend. A herceg meglehetősen kalandos házasságra lépett Matildával, V. Balduin flamand gróf lányával. Ez a szövetség a későbbiekben még sokat segített neki. Ez idő alatt korábban elhanyagolt monostorok felújításra kerültek, az ifjú herceg pedig jelentős politikai támogatottságra tett szert azáltal, hogy ajándékokkal és fontos tisztségekkel halmozta el a hű alattvalóit. Vilmos népszerűsége növekvőben volt.

Zúgolódás keleten

1057-ben Normandiát megszállta a francia király és az Anjou grófja. A király, aki korábban Vilmos szövetségese volt, immáron más elveket vallott, és ez a pálfordulás akkoriban meglehetősen mindennapos dolog volt. II. Gottfired Anjou gróf viszont kiválóan tudta érvényesíteni családja érdekeit, és 1040-től 1060-ig tartó regnálása alatt a királyság hatalma is folyamatosan nőtt. Gottfried azt tervezte, hogy belefolyik Bretagne ügyeibe, és elfoglalja Maine hercegséget. Seregét Varaville-nél azonban csúnyán elverték, minek köszönhetően a helyzet végre normalizálódott. 1060-ban aztán Henrik király és az Anjou gróf egyaránt meghaltak. Innentől kezdve Normandiában néhány évig béke honolt, Vilmos befolyása még nagyobb lett, az ország pedig alaposan megerősödött.